Nem vagyok túlságosan izgulós tipus, de most valahogy kezd beindulni az a bizonyos " zabszemszindróma" amit általában az ember akkor érez ha nagy dolgot készül meglépni. Mostanra összeállt a csomagom, amit majd vinni (pontosabban cipelni) szeretnék az úton. Remélem nem sok dolog lesz majd haszontalan, és nem kell majd a súlyúk miatt megválnom általam fontosnak tartott dolgaimtól. Olvastam róla hogy sokan eldobálják a cuccaikat, mert egyszerűen nem tudják cipelni a hosszú úton.
Minden este gyalogolok kb 10-12km-t edzés képen. Tudom ez elég kevés ahoz amit majd ott Spanyolországban kell teljesítenem. Nagyon remélem ettől függetlenül lesz majd erőm végigjárni, és nem kényszerülök arra hogy feladjam.
Olyan vagyok mint a gyerekek már csak tizet kell aludnom az indulásig. Már csak 10 nap és írány Barcelona,onnan Pamplona, majd SJPP.
